Üdvözöllek!

Powered By Blogger

2010. január 13., szerda

A zene, az kell!


Mostanság arra lettem figyelmes, hogy az eddig beszűkültnek vélt általam kedvelt zenei palettára folyamatosan kerülnek fel újabb és újabb előadók, együttesek. Hogy ez tulajdonképpen minek is köszönhető: nem tudom. Azt viszont valamelyest appercipiálom (érzékelem; ezt a szót az egyik színház vezetőjétől hallottam megannyiszor, s mint a mellékelt ábra mutatja - belém ivódott), hogy semmiképp nem vált hátrányomra. CD-k tömkelege vesz körül, s ez egy ideig biztonságot nyújt nekem zenei téren. Gondolok arra, hogy nem esem pánikba attól, hogy nem találok a hangulatomhoz éppen igazodó lemezt, albumot. Engem kifejezetten érdekel, mi is az a momentum, az a hatás vagy nevezzük akárminek, amely befolyásolja milyen dallamot hallunk szívesen. Lehetséges a zenék mi magunk vagyunk. A korongok, az mp3 albumok, a lemezek tükrök? Lehet, hogy csupán részint. Ugyanis, ha én egy lírikus és idilli szimfóniát hallgatok épp, nem biztos, hogy hangulatban és egész mivoltomban csak és kizárólag hasonló vagyok. Az viszont kézenfekvőbb gondolat, hogy az egész CD és zenetárunk vetíti ki a személyiségünket. Az alábbi előadók, együttesek, stílusok a saját polcaimról köszönnek vissza rám: Koncz Zsuzsa, Bródy János, Illés, Fonográf, Szörényi Levente, Lerch István, Zorán, Tolcsvay testvérek, 100 Folk Celsius, Halász Judit, Hofi Géza, Horgas Eszter, St. Martin, (Magyar színész-előadók: Kern András, Kulka János, Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, Básti Juli, Für Anikó), Pa-Dö-Dő, Boban Markovich, Al Di Meola, Meditációs albumok, Country zenék, Filmzenék, Rockoperák, Rockoratóriumok, Musicalek, Operettek, Klasszikus zenék, Népek zenéi - Folk etcetera, etcetera, etcetera. Bizton állíthatom maradtak ki a felhozatalamból egynéhányan, de nagyvonalban Ők és az efféle nagy és kiskirályok ülnek az én dallamvilágom trónjában. S így már tényleg lehet elemzésbe kezdeni. Rólam most mi derült ki? Rövid válasz gyanánt ez illene ide: Sokszínű egyéniség. Eszem ágában sincs magam jobbnak titulálni, mint ami és aki ténylegesen vagyok. De azt hiszem ez az igazság. Ha valakit érdekel a konkrét kérdésre (Miért gondolod magad sokszínűnek?) a szintúgy konkrét és őszinte válaszom, annak szívesen kifejtem. :-) Óriási távok vannak ám egy-egy pólus között. Pl.: Csajkovszkij versus Pa-Dö-Dő vagy 100 Folk Celsius versus Magyar Mise rockoratórium. A teljes emberi érzelmi skála felvezethető a zenetáram összességére. Ráderőltetik - megszereted. Sokat szól a rádióban - megszereted. Barátodnál hallod - megszereted. Rábukkansz véletlen az interneten - megszereted. Filmet nézel, s meghallod a zenéjét - megszereted. Millió és megannyi módja, lehetősége banális pillanata lehet az adott zene megkedvelésének. Koncz Zsuzsának én már hosszú idők óta nagy rajongója vagyok. A legtöbb koncertjén jelen vagyok, az első sorban, a legdrágább ülőhelyeken. A szobám a sok plakátjától, LP-itől, kazettáitól, CD-itől, fényképeitől, újságcikkeitől úgy néz ki mint egy neki állított szentély. S mindez minek köszönhető? Egy rendkívül egyszerű mozzanatnak. Anno (kb.12 esztendős koromban) kaptam a bátyámtól egy hordozható kazetta-lejátszót (Ma ilyet múzeumban láthatsz - spéci megnevezése: walkman)... Rögtön panasszal kellet élnem, ugyanis belevaló hanganyagot nem kaptam. Így 'hát mit volt mit tenni: kértem tőle ,,mindegy, hogy mit" ürüggyel egy kazettát. Ő leemelte a polcáról az egyik KZS albumot, így az került bele a kis oda-vissza csévélős A és B oldalt is kezelő lejátszómba. Természetesen éjt nappallá téve nyüstöltem a készüléket az említett felvétellel. Egyébként hozzá sok és rövid idő leforgása alatt az összes Koncz album nálam kötött ki (Merthogy tesókám fiatalkorában szintén rajongója volt a művésznőnek, így volt neki elég relikviája, melyekből kedvemre választhattam). Ezek 'cseppet' kiegészítve más tartalmakkal, mindmáig nálam vannak.
Azzal a swunggal, ahogy én megszerettem, Ő lassacskán kezdett odébbálni más műfajok felé.
Ezzel a példával szerettem volna szemléltetni, hogy apró dolgok mennyi mindent tudnak sikeresen befolyásolni. Ezesetben a zene szeretetét. Persze szörnyűlködni is lehet egy-egy felvételtől. Ennek is lehetnek különféle okai. Ha valaki nem találtatik épp szabadidejének híján - nyugodtan megoszthatja velem kedves sztoriját - miképpen vált áldozatává egyik-másik zenét közvetítő Ikonjának jó és rossz értelemben is.
Vannak ám egyébként olyan track-ek is, melyek általánosságban polgárpukkasztóak. Ajánlom mindenki figyelmébe pl.: Dolly Rambo avagy Madam X-otic formációkat. http://www.youtube.com/watch?v=GgqmmB1aRUA&feature=related. A hab a tortán nem is igazán a művészete, hanem az elszántsága. Az, hogy mélységesen komolyan gondolja mindazt, mit tényked. Ő nem akar polgárpukkasztó lenni, legalábbis nem erre törekszik. Híres akar lenni, hírhedt lett, elismert akar lenni... Ööö, 'hát kéremszépen csak reménykedni tudok, hogy nem lesz az.
Mindenesetre ne Ő legyen a mérce az igényes muzsika birodalmában. Bár, ha gondoljátok...
Hallgassunk Mindnyájan zenét!
Zenét ami nevel, szórakoztat, elmélyít, gondolkodóba ejt, elvarázsol, örömöt ád, kikapcsol vagy olyasfélét, ami csak azért szól, hogy ne a csend uralja a napjaink!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése