Üdvözöllek!

Powered By Blogger

2010. január 12., kedd

No, no, no Combino!


Nap, mint nap érnek veszteségek, csalódások, sérelmek... No igenám, de ezekhez a negatív behatásokhoz való hozzáállásunk akár a libikóka másik irányába is billentheti a dolog súlyát, ami akkor persze rögvest pillekönnyűvé válik jelentéktelenségének köszönhetően. Ma lett volna két előadásom. De történt egyszer (temérdekszer), s újra vala, hogy ezt egy gigantikus vállalat sikeresen meghiúsította. A BKV-ról ejtek jelenesetben szót. Nevetek rajtuk, mert komolyan venni mindezt már rég nem lehet. Szóval a mai előadásainkat megvásárolta két iskola... A ,,csurig" megtelt színházteremben sok kíváncsi és derűlátó diákocska tekinthetett volna csapatomra és reám. De nem adatott meg nekik eme lehetőség. Lemondták. Persze, joggal. Hisz előre gondolkodtak. Sejtették - illetőleg tudták, hogy ilyen balga helyzetben nem valószínű, hogy minden diákjuk sikeresen bejut majd híres-neves oktatási intézményükbe. (Ott lettem volna azokban a pillanatokban, amikor a tanárnénik közlik a gyerkőcökkel, hogy miért is marad el a rég várt színházlátogatás.) Arról nem is beszélve, hogy valamiképp nekem is idő előtt illett volna megjelennem az öltözőben teljes harcidíszben és sminkkel az orcámon. Nincs autóm, Szentendrén lakom - egyszóval nem sok esélyem lett volna a BKV kontra Jómagam versenyében. Akinek a szabadságvágy a jelszava, az ráeszmélhet, hogy úton-útfélen megállíthatják - a járművét. S ekkor már nem tud sirály módjára szállani. Beláthatja: vannak korlátok, melyeket nem tud átugrani. Számunkra idegen személyek korlátozzák a kiteljesedésünket. Ebugattát! Ám -Sebaj Tóbiás!- Jó, rendben van. Elmaradtak olyan elfoglaltságaim, melyek általában örömmel telítenek meg, nem kapok majd két meg nem tartott előadásomért honoráriumot, s nem tudtam fővárosi ügyes-bajos dolgaimat véghez vinni. A sok nem után következzen egy újabb: NEM érdekel. Az én jókedvem ne próbálja meg senki sem megingatni. Nem adom meg a lehetőséget senkinek arra, hogy a későbbiekben úgy támadhasson újra: Megint nyerni fogok! Nem fogsz! Ígérem. Bennem nincs semmilyennemű dac, indulat, felháborodás. De tényleg. Hisz kaptam cserébe egy teljesen munkaszűz napot. Úgy rendelkeztem vele, ahogy szerettem volna. Nem keltem korán, olvasgattam, kreatív facér módjára főztem magamra, a felhalmozódott mosatlanjaim vízsugár alá állítottam, takarítgattam - egyszóval eltelt a napom. S mégiscsak dolgosan. Nincs hiányérzetem. Sőt. Köszi a sztrájkolást sohasem elvető BKV és pereputtya ezt a nyugodalmas, ügyesen castingolt jegyellenőröktől mentes keddi napot! Csak így tovább!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése